Az eddigi év és dan vizsga

2023 ismét izgalmakat tartogatott a Budoakadémia tagjainak. Az Egyesület vezetője, Shihan Kovács Károly összefoglalta az eddigi évet, a történéseket, küzdelmeket, vizsgákat, hogy Ti is, a szülők is láthassák a munkák hátterét, az időtök és energiátok gyümölcsét.

Ime Shihan képe 2023-ról és a dan vizsgákról:

'Én még ilyen nehéz helyzetben nem voltam soha. Olyan beszámolót kéne írnom, ami egy teljes év szenvedéseit, gyötrelmeit, majdnem kudarcba fulladó, de mégis sikerre fordított és nehezen elért eredmények érzelmi hullámait hivatott átadni egy új nemzedéknek, hogy őket ezennel így inspiráljon. Számunkra most ért véget az év és tegnap a keddi edzéssel kezdődött az új év. Körbe értünk. Egyszerűen nem volt megállás. Voltak, akik pihenhettek valamennyit, de a mesterek és a partnerek nem. Ez az év a folyamatos megmérettetésről szólt, telítve fizikai, de legfőképpen szellemi, érzelmi, motivációs mélypontokkal, amiből néha egyedül, néha a többiek segítségével kellett kijönni. Hogyan írjak le olyan érzelmi harcot, amikor szembe kerülsz önmagad kis rohadékával, aki folyamatosan csak önmagad ellen dolgozik a „sötét” oldalon. Minek felkelni, minek hétvégén délelőtt is edzeni, menj pihenni vagy , inkább öt forintért kuglert venni, de leginkább fára mászni vóóóna jó…..

Szeptemberben már elkezdődtek a Judo dan vizsga Nage no kata alap lépéseinek gyakorlásai, egyelőre az edzések végén. Aztán Rigó Peti és Egyed Peti majd az ukék- Hazay Levi és Nagy Krisz- lassan beszállingóztak az egyetemre, Egyed Peti szépen lerakta otthon is a tatamikat, hogy Krisztián se sokat maradjon otthon hétvégén a két gyerkőc mellett. Januárra összeállt a kép, tavaszra meg a fecskékkel megérkeztek az első nagy viták, ahogy finomodott a kata úgy kezdett összezavarodni minden. Ez most egy lábfejnyi? , most kitérdelek vagy csak tovább húzom, hogy a fenébe van ez!?? Ekkor voltak a helyén mindig a mester megnyugtató szavai: nyugiííí…. nekem már van három danom JudobólJ)…..maximum benneteket húznak meg…J)) És ekkor tényleg lenyugodott mindenki, hiszen nekem mi bajom lehet már?? Nos, igen ez a folyamat az, ami nélkül nincsen kata. A katának magának a megértése és ez csak konfliktusokon, kérdések és válaszok útján lehet, lehetséges. Dobni , minden hülye tud még én is, de megérteni, hogy mitől bömböl a gyerek, az már más tészta. Régi stratégia, hogy megmutatjuk a kész anyagot olyan mesternek, aki vizsgabizottsági tag, javítsa ki kénye kedve szerint: Kardos Csaba sensei-nek sokat köszönhetünk, szó se róla. A befutó két hétben Petiék a Mester nyakára ültek, de megérte az egész éves munka.

Szép és csont nélküli sikeres vizsga lett belőle. No, persze Egyed Peti szokás szerint tombolt, hogy őt ez nem érdekli, jobbat is tud ennél és ő visszamegy megcsinálja még egyszer. Nem volt könnyű lehiggadnia. Csak egy szót a vizsgabizottságról. Aznap a vizsgázók kétharmada nem ütötte meg az egyébként igencsak magasra emelt minimum elvárási szintet. Szóval, ilyen az értéke ennek.

No, persze nem csak ettől lett savas az év, hiszen bejelentettük a második dan fokozatokra a jitsu vizsgákat a Szövetség éves találkozójára Németországba. Volt, akinek ebben az évben érett meg rá a belső késztetése, lesznek, akiknek ez később jön el. Most négyen vállalták be, hogy tükörbe néznek. Szeptember-októberben nagyjából felállt a vizsgarendszer, amibe aztán bele is tojtunk, mindenki bízott magában és csak mentek a szürke hétköznapok az edzések nap- nap után. Januárban kezdett viszketni mindenkinek a feje, hogy bizony belátható távolságban van szeptember közepe és még alig történt valami. Közben arról sem szabad megfeledkezni, hog a barna övvizsgák is képbe kerültek, arra felkészülni pedig nem két nap. Technika, erő- állóképesség , hároméltű küzdelmek – föld ,dobás és állás harc ,ami a jitsu iskolánk jellemzője – amit nem akasztasz le csak úgy a spájzból. No, persze a kezdőbb fokozatú vizsgákat is tolni kell, pláne a barna övre készülők feladatai közé tartozik ez is. Egyszóval, szépen komótosan előbb heti egy ,majd két három nappal is meghosszabbodtak a heti alap edzésszámok, hol az egyetemen, hol hétvégente a sződi dojoban. Eljött a nyár, eljöttek a Judo vizsgák, véget értek az edzések mindenütt a dojokban körülöttünk. Egyre többen mentek a barátaink más dojokból nyári szabira, mi pedig azon kaptuk magunkat, hogy június vége van, majd nyár közepe és beköltöztünk az egyetemre nem két hanem három négy órákra naponta. Jött az augusztus és még mindig egymás izzadságát törölgettük magunkról. Többet voltunk együtt , mint otthon. Nyári Tábor előtti napokban ugyanúgy dolgoztunk, mintha nem egy öt napos , húsz edzéses tábor előtt állnánk.

Az augusztusi nyári edzőtábor Balatonfenyvesen maga volt a pokol tornáca a maga napi három edzésével és negyven fokos melegével. Idén egy nagy parti sátor adott minimális árnyékot az edzésekhez, amit pedig nem fedett be árnyékkal az gyakorlatilag tatami égési sérülésekkel fenyegetett. De krumplihámozó szürke Gandalf legyek Szauron konyháján, ha értem honnan szedték a legkisebbek is az erőt, hogy mindezt túléljék? Rajtam már az esti jeges fröccs is alig segített. Igaz, mindezt anno Velencén a sima nap alatt mi is megtettük évek során át , hiszen hogyan követeljek meg olyat, amit magam is nem tettem meg? Nekem is osztott egy kis sikerélményt a sors, hogy térdműtét után másfél évvel be tudtam állni Ancsa Boksz edzésére. Jusson már nekem is valami jó..:)) Jó volt látni, ahogy mindenki segítette a másikat a vizsgákon és az odavezető úton. Richi és Bogi barna öv vizsgája külön élmény volt. Richi, ki tudja hányadik kaput lépte át a teljesíthetetlenség útján, Bogi pedig a banzai rohamra induló szamuráj nők naginata vágásra emlékeztető vércse visításával vetette magát rá a ki tudja hányadik ellenfelére. Inkább a halált választották. No, de mielőtt elmorzsolnék egy könnyet „hüpp” papírzsebkendőmmel Egyed Petit se felejtsem el , aki ötödik X el a hátán végig ukéja volt Boginak. Bekapdosta reggel a maga pár tabletta fájdalomcsillapítóját, ezzel meg is volt a reggelije, bejegelte az egyáltalán nem gyulladt könyökét, aztán hajrá. Az első esés után úgyis zsibbad minden, onnantól meg úgysem érez semmit. Hála, köszönet Levinek, Marcinak és mindenkinek, akik segítették őket ezen a rögös úton. Oktattak, partnert adtak. Kárpáti Zolit pedig bedobtuk a mélyvízbe és gyönyörű felkészítőt tartott narancs övre, amit most is dicséret illet.

(Bocsánat, ha valakit kihagytam a névsorból majd tolom a kentókat.)

Jó volt tábor után pihenni egy jó hosszút, legalább huszonnégy órát J)))mert csütörtökön már toltuk a dan anyagot, ami rendes menetrend szerint kezdett a káoszba fordulni. A goshin kata vége még a holdban se volt a technikai szegmensek messze nem voltak kitöltve, szóval ideálisan adott volt minden a pánikhoz. Kicsit hasonlított az egész Gordon Remsi Pokol konyhájához, ahol az utolsó pillanatban derül ki, hogy mennyei –e a kínai szekrény láb rántott homárral vagy kuka az egész. Vannak olyan technikai részek, ahol öt hat uke kell egyszerre a támadásokhoz. Ezért kilenc fő állt fel az utazáshoz. Persze a kisbusz olyan drága ,mint az első randi, meg aztán nincs is. ,Hogyan megyünk, hogyan nem megyünk?? Könnyű , laza kérdések ,tűk a köröm alá csak mellékesen, hogy érezd , milyen a kályhán ülni?? Én pedig edzői és egyetemi mestertanári módszertanom csúcsára értem a lehető legmagasabb szintű oktatással, ami a NEEEEM!!! NEEEEM!!!! EZ SZ…..!! felsikításokban csúcsosodott ki. No, meg jönnek a kérdések: shihi bááá.. melyik a nami jujime??! Én meg: mi lesz veletek ha engem beborítanak a gödörbe?!!! Lekopogtok a vaslapon? Hallóóóó ez melyik?? No , de legalább egy órát röhögtünk és egy szlogennel többek lettünk. Mindent hozzárendeltünk a rendszerekhez, amivel előrébb tudtunk lépni. Francia Judo mesterem Michell Giron nagy mázlinkra Magyarországon, Siófokon él. Össze szerveztük és egy pénteki napon, lementünk hozzá átnézetni a teljes Goshin katát. Nagyon jó volt ez az estébe hajló délután. Bő két óra koncentrált oktatásban, javításban volt részünk.

És váratlanul elkezdtek gyorsulni a technikák , egyre kevesebb volt a NEEEM !!sikoly és elkezdett összeállni az egész tészta. Shihan melyiket kéred, melyik rendszert? Ok. Akkor most ezt, ok. földharc a következő. Pihenésként Batto jitsu-t, suwari wazát! Küzdelem, negyven dobással a végén….Voltunk úgy, hogy reggel bejöttem az egyetemre és este nyolcra értem haza, mert volt, aki 13. órára tudott jönni a másik páros meg 17 órakkor kezdett. Otthon kiadták az ágyamat bérbe, mert úgysem vagyok otthon, ha mégis, akkor meg a kutya ugatott meg , mert nem ismert fel. Össze is találkoztam a levegő felelős bácsival. … tudjátok, aki mindig kérdezi, hogy tiszta a levegő,,?? De összeállt minden ,már csak árnyékoltuk a rendszert.

És eljött az indulás. Két kocsival kilencen 12.000 km északra, majd vissza. Hajrááá!!

És pont Budaörsig jutottunk. Még csak az M1 re sem mentünk fel, 1 km –t sem tettünk meg.

Turbo meghajtó robbanás. Szétment az egyész ,ami a Mercédeszben volt. Ha Andris nem vezetői, nem igazgatói szinten áll a cégénél nem is tudom mi történt volna? Az égiek rohantak segíteni, mert másként, hogyan lett volna lehetséges , hogy a munkahelye azonnal trélerre rak egy csere kocsit és másfél óra múlva úton vannak? Vagy mindez 500 km-rel arrébb történik meg? Keresztbe is veri mindazt, amiért egy éve gyötrődünk. Hihetetlen volt, na és nyugodtan rúgjon falba, aki nem azt mondja, hogy nem az égiek vigyáztak ránk. Tízenkét óra után nagy nehezen megérkeztünk és örömmel konstatáltam, nem kell már nekem koporsó , elég lesz egy szék is, mert valószínűleg soha többé én ki nem egyenesedek. Ami pedig nemes őseihez hasonlóan, akiket egyiptomi vésetek trónokon mutatnak be, karjait kettőnk közé a hátsó ülésen örökre összezsibbasztva már nem érzett semmit.

Nos, ehhez még talán annyit, hogy érkezés után öt perc alatt elhagyott engem a csapat, mert a hotelből visszatérve a megbeszéltek ellenére leborítottak valamerre. Én meg egy órát dörömböltem és csengettem a sporthalle ajtaján – mert persze ki is zártak - , aztán rövid egy órás sétával körbejártam Twistringet tűvé téve utánuk mindent. De jó is volt! Pont ezt rendelte a gyógytornász a térdemnek. Mint kiderült egymást kergettük. A GPS – en jól nézhettünk ki, ahogy egymás pont lehagyjuk, elhagyjuk. De megérkeztünk mindannyian és ezzel egy nagy dolog kezdődött.

Rainer a Yoshinkai International vezetője este közölte, hogy valami nyolc –kilenc vizsgáztatót szervezett be, mert kíváncsiak ránk. A legkisebb fokozat négy dan volt. Kösz, wazeeee….Csak melléklem a névsort miről is van szó. Közben 200 feletti résztvevővel számoltak nyolc országból. Reggel kilenckor tali, aztán fél tíztől szóljon hangosan az ének!! Délutántól pedig másnap délig edzőtábor. Jó kis műsor, de nem baj, már levágták azt a disznót, amelyiknek a csülke már vár ránk Prágában..:))

Reggel nyolckor már árnyékolták a srácok, lányok a katát. Rainer jött, hogy sokan bejönnének megnézni a vizsgát, lehetséges lenne, nem baj? Felőlem, nincsenek titkaink…..legalább látják milyen a Hun vér, hogy áll lángokba…

Eddig nem is lett volna baj csak más az elmélet és más a látvány. Kissé gyomorszorító volt hírtelen ennyi piros , piros fehér övet látni az asztalnál , aztán csak zúdultak be a ,,vendégek,, Krisztián pedig csak morgott, aztán odaszól nekem : Shihan , hozz még valakit , szólj mindenkinek ,hogy jöjjenek be, ez kevés. Alig vannak ötvenen! jööjjön be a hentes is a sarokról, hogy ne izguljak annyira, hogy az a ,, lónak a f…-t!!!

Igyekeztem Kriszt megnyugtatni, hogy nyugi nem Te vizsgázol , hanem én , igaz teáltalad ,de ha megbuksz én megöllek, aztán magamat ,majd ismét téged. Ezzel meg is nyugodott, hiszen sem így sem úgy, innen élve már ki nem jön.:))

Akármilyen fura, de magáról a vizsgáról nem beszélnék bővebben. A rendszerünk felépítése tradicionális és modern felfogást képvisel, ezt tükrözi maga a vizsgaanyag is.

A tradicionális oldalon a katák az Iaido , Suwariwaza, Batto jitsu , bo jitsu, sai waza állnak.

A modern oldalon a judo és küzdelmi technikái, Grappling földharc, küzdelmi alapú jitsu technikák, boksz alapú állásküzdelem és modern edzésmetodika/ gyo kezdő és haladó rendszer / edzéselmélet és módszertan állnak. Én egyet kértem a srácoktól: Adj ki magadból mindent, de mindent. Éveket , készülődést, fáradságot , nevetést , jó és rossz pillanatokat és a végén ne maradjon más ,mint egy csontik lekapart, tisztára nyalt üres edény. Egyszerűen hagyjatok itt mindent!

Nos az értékelésről: Rainer mindenkit kitessékelt a vizsga után és nem maradtak csak a vizsgáztatók Rainer mindenkit külön-külön megkért az értékelésre, mindenki meghallgatott mindenkit. Ám erről most nem én nyilatkozok. Leventét direkt megkértem, hogy maradjon bent , ne én legyek az értékelés hírvivője, hiszen óhatatlanul befolyásolnak a kötődéseim.

Levi pár mondatos értékelése olvasható alant:

„Kalandos, hosszú úton jutott kis csapatunk Twirstringenbe, ahol gyors vacsora után mentünk is aludni a tatamira, készülve a nagy napra. A korai kelés után mindenki izgatottan várta Annáék vizsgáját, ahova szép lassan több mint 70 dan, és jó pár civil néző is beszállingózott. A spontán kialakult nézősereg ellenére fantasztikus vizsgát mutattak be a MIEINK, a mesterek megbeszélésén, amin tolmácsként volt szerencsém részt venni, 10 percig még mindenki a leesett állát kereste. Gyors ebéd után stílusosan végszó után kicsivel megérkeztünk a szemináriumok megnyitójára, éppen időben, hogy a vizsgázók átvehessék jól megérdemelt diplomáikat. A szemináriumokon olyan nagyszerű mesterektől volt szerencsénk tanulni, mint Shihan Helder Nunes Portugáliából, aki az izgalmas techinkák mellett személyiségével is elnyerte a csapat szimpátiáját, valamint a messze földön híres Shihan Kavel Kovás, akiről elvitathatatlan szakmai érdemei mellett tisztelői még egy koktélt is elneveztek.

Az esti vacsorán istenieket ettünk, és szuper jót buliztunk az összegyűlt jitsusokkal, megtudtuk hogyan kell a csuklást elmulasztani, meghívtak minket Portugáliába, és megtudtuk, hogy a Nílus Gyöngye bizony nem Dunakavics...

Másnap reggel négyen elbúcsúztunk a társaságtól, és meg sem álltunk Prágáig ( csak ha muszáj volt... ), ahol Bogival átvettük a szállást, majd kis pihenés után belevetettük magunkat Prága gyönyörű belvárosába. Este a csapat másik fele is csatlakozott hozzánk, majd Egyed Peti vezetésével életünk legfinomabb csülkét és oldalasát ettük ( még másnap is).

Nagyszerű élmény volt ez a hosszú hétvége, rengeteg tapasztalat, rengeteg nevetés, és megint csak bebizonyosodott számomra: Minden tekintetben jó helyen vagyunk!’

Bár igazából azt szerettem volna Levitől, hogy, mint tanú igazolja vissza az értékelést, stílusa annyira megragadó, hogy inkább korrekció nélkül teszem közzé. Szóval, minden mester ítélete az, hogy ez a vizsga messze meghaladott minden ide vonatkozó elvárást. Helder mester pedig azon az állásponton volt, hogy ha ez a két dan programja , bele fognak halni az ötödikbeJ)) Én azt gondolom erről, hogy nincsenek titkaink. A mellékelt névsorban a vizsgáztatókat bárki megkeresheti, bárki kérdezhet tőlük róla, rólunk.

A vizsgáztatók névsora

Prüfer waren folgende Rainer Grytt 10. Dan (Soke) Deutschland Leif Hermanson 10. Dan (Soke) Schweden Melcom Holmes 9. Dan England Harry Zweiacker 8. Dan Schweden Helder Nunes 7. Dan Portugal Károly Kovács 7. Dan Ungarn Viacheslav Kuzub 6. Dan Ukraine Pauline Holmes 5. Dan England Torsten Gräpel 4. Dan Deutschland Sai Kid Tsui 4. Dan Deutschland Jörn Mohrlüder 4. Dan Deutschland Isabelle Funke 2. Dan Deutschland

Tudom, mai napság nem divat ilyen átfogó és kimerítő vizsgákkal kiállni mások elé. Nem divat , hogy addig küzdjenek , amíg ki nem dőlnek. Tisztelet ,ahol még a régi elvek működnek. De azt is gondolom tisztelet az , ha ennyire követelünk, mert ezzel el is ismerjük a tudását a vizsgázóknak és ehhez nem számít idő, pénz vagy távolság. Az első dan vizsgán egy egész nap , most egy egész délelőtt ment el.

Nos, igen, ehhez tartozik az is, hogy nem értem a csapatot, esküszöm nem. Egy éve egymás szagában éltek, csúsztak másztak az izzadt tatamin és ezért a vizsga után azt mondtam, hogy felmentek mindenkit a hétvégi kurzus alól, pihenjetek csak akkor álljatok be dolgozni ha akartok. Erre nem ott edz mindenki reggel is a tatamin!!?? Ez azért már nem a normális szintJ)! Sikerült azért a gőzt is kifújni este .Talán túlzottan is , hiszen Bogiról kiderült, hogy egy zacskós tirex Amír a Nílus gyöngye akihez képest Levi csak dunai kavics és a nyolcadik Rainer wasserel átadták a srácok a történelemnek ezt a nevet, hogy új pompájában tündökőljön a trónkövetelő a Kavelspricc,,

Nos, egy őrült kemény éven vagyunk túl. Horváth Zoli sensei és Málna hihetetlen munkát végeznek az ovi csoportba, ahonnan kerülnek fel a gyerekekhez a kiscsoportba a lurkók. Itt Bogi és Levente szárnyai alatt nevelődnek, hogy aztán tizennégy éves kor tájékán csatlakozzanak a felnőttekhez. A sződi dojo egyenlőre nem működik, de Attila személyében nagyot nyertünk mégis a központban , hiszen el sem tudom képzelni mi lenne a kezdő felnőttekkel nélküle. Remélem a sors megadja, hogy a danosokat és haladókat az egyetemre át tudjam irányítani ,ezzel minőségi edzést nyújtani és a kezdők is koncentráltabb edzést kapjanak. Hárman is – Richi Bogi és Levente – beiratkoztak az edzői tanfolyamra. Több fiatal pedig jelezte a versenyigényét , meglátjuk mi lesz belőle. Itt tartunk.

Zárszóként pedig két komolyabb gondolat. Az első, hogy bizony volt káosz ,volt zavar ,egyet nem értés, pláne ,amikor szorult az idő és még nem voltunk sehol a technikákkal. Anna megjegyzése ébresztett arra, soha ne felejtsem mekkora a felelősségem, amikor a káosz közepén helyre tett mindent: „Shihan mond meg mit és mi azt csináljuk ,amit mondasz.”

A másik pedig egy kérdés: miért csináljuk? De komolyan! Nem tudom a választ. Remélem lassan majd megfogalmazza mindenki, de én a magam részéről negyven éve nem tudok erre válaszolni. Talán olyan ,mint a Magyar nyelvtan nagy része: just because… A negyven év alatt egyetlen jelenet került csak picit közelebb ahhoz, hogy valami aha élmény ,,féle” kibontakozzon bennem. Ezt mellékelem, de kérek mindenki ne vessen meg a szituáció vulgáris tartalma miatt.

Ülök hétfő este az irodámban, lassan 17 óra és hiányérzetem van : „Nem kéne már jönniük edzésre?” S köröttem csend , néma tartomány…"

Köszönjük Shihan és köszönjük az egész Akadémia közösségének is az összefogást és kitartást, hiszen azzal ahogy dolgoztok a teremben, nem csak saját, hanem edzőtársaitok munkájának is részesei vagytok, egymást erősititek vele! Köszönjük!