Edzőtábor beszámoló
2. rész
- Shihan, gondolom a danosok már besegítettek?
- Phúúú, de mennyire!
Gyakorlatilag megbeszéltük ki, melyik szinthez lesz beosztva és ők folytatták a technikai felkészítést, majd vizsgáztatták a tanítványaikat.
Sajnos idén a dan vizsgák miatt a zöld – kék – barna övek vizsgájára nem tudtunk sort keríteni, hiszen mindenki beáldozta a felkészülési idejét erre. Csak narancs övig tudtuk le a vizsgákat, a magasabb fokozatokra októberben kerül sor.
- Hogy bírták az edzéseket?
- Nehezen Zsu.
Gondolj bele augusztus milyen trópusi meleget hozott. A legmelegebb két napon 37, 38 fokos melegben voltak a küzdelmi edzések és a vizsgák.
De senki egyetlen hanggal nem panaszkodott, még a két legapróbb lányom is a hét évükkel végig melóztak és csendben haltak meg.
Senki, egy másodpercet sem spórolt magán, kiadott mindenki magából mindent. Biztos, hogy napi két három, négy kilós veszteségekkel lehetett számolni.
A hétfői nap olyan meleg volt, hogy levezényeltem a csapatot a Balatonba és ott tartottuk meg a délelőtt levezető edzését.
- Ez komoly? Gíben ruhában vagy úszódresszben?
- Teljes értékű edzés volt, természetesen gíben. Földharccal kezdtünk – ahol kivételesen tilos volt a fojtás :))) aztán dobások és küzdelem, Porzott a víz rendesen. Bence volt oly ,,vicces fiú,, hogy megkérdezte: Shihan, ha valaki elájul földharcban, annak ugyanúgy emeljük fel a lábát?:)))
Naggggyon beteg..:))
- Idén akkor ismét kihagytátok a vizibalettet (lásd)??
- Sajnos ki. :)
- Voltak meghívott mesterek?
- Azt gondolom, hogy ez már nem is meghívás, mert Stágel György sensei – Staga – már teljes értékű edzőpartnerként is beállt az edzésekre. Gyakorlatilag erre az időre teljes jogú taggá vált.
Ö hagyományosan a földharc küzdelmi elemeivel foglalkozott most már többedik éve ismételten.
Semmi pénzért nem hagyná ki ezt a tábort és mindannyian nagyon megszerettük. Hatalmasokat küzdöttünk vele és tanítványával.
- Mi tetszett a legjobban?
- A vége, ismételten..:)
Kicsit nevetek, de igaz dolgon, hogy tulajdonképpen egész évben mindenki egy pillanatra hajt, mégpedig a tábor első estéje, amikor sivataggá kiszáradva az első jéghideg fröccsöt öntjük gallér mögé.
Sok jó dolog van a világon, de ez igazán különleges, szinte szakrális pillanat. Látnád utána mindenki arcát a lehunyt szemeket és a jól eső csöndet… haza érkeztünk….
Egyebekben tette mindenki a dolgát. A haladók, danosok előre gondolkodtak, előre megszerveztek mindent , működött a közösségi kommunikáció, feláldozta magát mindenki. Természetes volt, hogy az egyik danos hazavitte Sződre két fiatalomat, mert nem maradt helyünk a kocsikban. A tatamik le és vissza lettek telepítve, nem rohant haza senki, mindenki megvárta, hogy helyére kerüljön mindaz, amit felhasználtunk.
- Konklúzió..??
Azt hiszem mindenki nevében mondhatom: ,,de messze van még augusztus..,,"
Köszönet Shihannak az interjúért!