Folytatódik a riport, melyben megismerhetitek Shihan gondolatait a vizsgáról, majd pedig láthatjátok/hallhatjátok videón a Vizsgázók benyomásait a Shodan fokozat megszerzéséről és a felkészülés útjáról.
- Shihan, két mestert emeltél magasabb fokozatra. Mesélnél a döntésedről?
- Hogyne, azzal a megkötéssel, hogy Soós László sensei- nél Barati sensei–el közösen hoztuk meg ezt a döntést. Laci bácsi mindannyiunk korelnöke és az elmúlt évek alatt megbizonyosodhattunk arról, hogy továbbra is tevékeny a tatamin, mindig lehet rá számítani és bennünk fiatalabbakban is tartja az egyensúlyt. Alaposan megleptük ezzel a harmadik dan-nal pláne, hogy az avatásnál neki is be kellett állnia az övcsapások elé
De ezen kívül egy sokkal fontosabb mondanivalója volt a dolognak és ez a friss dan-osok egyik legfontosabb tanítása is bekerült a tarisznyájuk, ami útjukat segíti. Nevezetesen az idősebb mesterekkel, emberekkel való törődés és tiszteletkifejezése. A budo nem a tatamin zajlik, hanem elsősorban a szívünkben. Amelyik mester nem törődik az előző generációval, magára hagyja, az nem csak mesternek, de embernek sem való.
Trecsek Nándorról pedig én döntöttem. Róla tudni kell, hogy az első mesterem volt és messze nem lehet rá mondani, hogy könnyű ember lett volna. Bárkit kérdezel meg róla, nehéz esetről, nehezen viselhető emberről fognak beszélni.
De a Biblia is azt mondja, hogy a legnagyobb bűn is eltörpül a legkisebb jó mellett. Nándit pedig abból az időből ismerem, amikor adott és nem keveset. Mindent megtett értünk és amit adott azon nagyon sok mai mester utazott, használta fel a pályáján. De senki nem köszönt meg neki semmit. Nekem is annyi jutott csak az életében, hogy amikor találkoztunk átöleltem és szeretettel vettem körül. De mindenki elhagyta. Amikor meghalt én írtam meg a nekrológját és jelentettem meg egy cikkben, hogy a neve kerüljön megemlítésre. Tudtam, hogy a családja sem ápol róla sok jó élményt és a lánya Éva is csak ebből a korszakából ismerte. Ezzel a posztumusz adományozással fent kívántam tartani a nevét, egyrészt ha ő nincsen, akkor itt ma nincsenek dan-osok sem, másrészt szerettem volna, ha a lánya tudja róla, hogy tudott ő adni és szeretni is és tett olyan dolgokat, amiért büszke lehet rá.
Ezzel tartoztam, de kötelességem is volt. Nem érdekel ki, hogyan értékeli ezt. Én úgy gondolom a jót kell keresni mindenben és Nándiban harminc év után megtaláltam azt, amiért ezt megtehettem.
- Rainer-nek mi volt a véleménye?
- Ezt neked jobban kell tudni, hiszen te toltad vele a riportot. Gondolom azt megjelenteted még.
Egyet viszont meg tudok említeni: Amikor a kocsiban már csak ketten maradtunk azt mondta,hogy odahaza alaposan át kell gondolniuk a rendszerüket, mert ezt a napot nem lehet figyelmen kívül hagyni. Egy kilenc dan-os mestertől ilyen szavak magukért szólnak.
- Milyen gondolattal zárnád ezt a beszélgetést?
- Most számukra a legnehezebb és ha lehet még keményebb próba következik, mint a vizsga. Ez fogja megmutatni, hogy valóban mesterek– e vagy csak vizsgát tett fekete övesek.
- Mire gondolsz? Ez nagyon komolyan hangzik.
- Az is. Eddig másokat kellett legyőzniük, mások álltak velük szembe. Most önmagukkal kell szembe szállniuk, mesterré kell válniuk.
- De hiszen nemrég kötötted rájuk az övet!
- Ez igaz, de barna övesként nem válhatsz mesterré. Mesterré csak akkor válhatsz, ha már dan-osként teljesíted is mindazt a szellemi, fizikai, erkölcsi és emberi elvárásokat, amik etalonként mindannyiunkban benne élnek, mindenki érez, de megfogalmazni annál nehezebb.
Tudod a vizsga egy ünnep. Mindenki érezte ennek nagyszerűségét és élveztük az ünnep varázsát, de ezt fent kell tartanunk . Őrájuk tekint most mindenki. Őket követi mindenki. Nekik kell megmutatni, hogy minden edzés, minden találkozás ünnep. Szeretném plagizálni Hédi fantasztikus szlogenjét és idevágóan megfogalmazni, hogy az edzések ünnepi hétköznapjait kell megmutatniuk. Együtt és egymásra nem várva külön- külön is. Ha kell háttérbe szorítani a személyes programokat, érdekeket.
Jönnek a hetek, hónapok, megszokott napi rutinok , de ezen nem maradhatunk. Ez volt. Ezt el kell felejteni, különben semmi értelme nem lenne az egésznek.
A szamuráj szó azt jelenti: aki szolgál.
Most már nekik is szolgálniuk kell. Az egész Egyesület rájuk tekint. Nekik kell szolgáltatniuk mindazt a technikai, erkölcsi és emberi példaképet, amely fejlődésre sarkallja a többieket és a tagság a tanítványok megtartó ereje is a felelősségük körébe tartozik.
Ehhez fejlődniük kell. Ehhez olyan színtü külön edzéseket kell kapniuk, amit megérdemelnek és amit ha látnak a többiek, növelni fogja a tekintélyüket és az Egyesület presztizsét. Ez az én feladatom, amíg élek vagy jobbat nem találnak. Most már nem megtanulni kell a technikákat, hanem használni és megérteni mindazt, ami jön és mindazt, amit már tudtak. Meg kell mutatniuk az összetartás erejét is, hogyan lesznek képesek a mindennapokban összetartani, egymást segíteni és a többieket is támogatni.
Ők már nem hétköznapi emberek. Dan-os fejjel és tartással kell élniük ezentúl.
Mesternek lenni nem azt jelenti, hogy hetente két alkalommal lejönnek és izzadnak egy jót.
Egy életformát és egy életutat választottak és most azt kell megmutatniuk, hogy vajon képesek is -e arra, hogy járjanak rajta?
Ehhez fel kell állítani danos edzéseket, meghívott barnákkal meghívott mesterekkel és dan-os haladó edzéseket. Ha kell át kell venniük a kezemből az irányítást is. Önállóan kell meglátniuk és intézkedniük mind abban, amiről úgy gondolják, hogy szükséges.
Ezek azok a színtere, amelyen a jövőnk alapul. Ha elszúrják, mindannyian elbukunk. Elbukok én is. Az én jövőm is a kezükben van.
Ez a kihívás, ez az a vizsga, ahol nem én vagyok a vizsgáztató, hanem a távolság az idő a napi nehézségeken való felül emelkedés a szolgálat az önmaguk feletti elvárás minősége és ha eljön az idő át kell adniuk mindazt, amit tudnak.
Elfáradtam. Kiadtunk magunkból mindent, de a tábor után mindenki hatalmas energiával jött haza, mert törvényszerűen minél több elhasznált erőt adsz ki magadból annál több helyre érkezik a friss energia.
Ez a csapat olyat tett, ami messze meghaladta mind a fizikai, emberi és szellemi teljesítmény maximálisan elvárható szintjét. Dicsőség ide tartozni és megtiszteltetés ezt a csapatot szolgálni. Ossu
- Köszönöm Shihan, köszönjük!
Végül pedig lássuk, az újdonsült Dan-osok hogyan is élték meg a felkészülést és a vizsgát!
https://youtu.be/jJfmGgQjT_k