A mesterré válás útja

November 30, 2019

Folytatódik  a riport, melyben megismerhetitek Shihan gondolatait a vizsgáról, majd pedig láthatjátok/hallhatjátok videón a Vizsgázók benyomásait a Shodan fokozat megszerzéséről és a felkészülés útjáról.

 

- Shihan, két mestert emeltél magasabb fokozatra. Mesélnél a döntésedről?

 

- Hogyne, azzal a megkötéssel, hogy  Soós  László  sensei- nél  Barati  sensei–el  közösen hoztuk  meg  ezt  a  döntést.  Laci  bácsi  mindannyiunk  korelnöke  és  az  elmúlt  évek  alatt  megbizonyosodhattunk  arról,  hogy  továbbra  is  tevékeny  a  tatamin, mindig  lehet  rá  számítani  és  bennünk  fiatalabbakban  is  tartja  az  egyensúlyt.  Alaposan  megleptük  ezzel   a  harmadik  dan-nal pláne,  hogy  az  avatásnál  neki  is  be kellett  állnia az  övcsapások  elé

De ezen kívül egy sokkal fontosabb mondanivalója volt a dolognak és ez a friss dan-osok egyik legfontosabb tanítása is bekerült a tarisznyájuk, ami  útjukat segíti. Nevezetesen az idősebb mesterekkel, emberekkel való törődés és tiszteletkifejezése. A budo nem a tatamin zajlik, hanem elsősorban a szívünkben.  Amelyik  mester nem törődik az előző generációval, magára hagyja, az nem csak  mesternek, de embernek sem való.

 

Trecsek Nándorról pedig én döntöttem. Róla tudni kell, hogy  az első  mesterem  volt és  messze  nem lehet  rá  mondani,  hogy  könnyű  ember lett volna.  Bárkit kérdezel meg róla, nehéz  esetről, nehezen  viselhető  emberről  fognak  beszélni.

De a  Biblia  is  azt  mondja,  hogy  a legnagyobb bűn  is  eltörpül  a legkisebb jó mellett.  Nándit  pedig  abból  az időből   ismerem, amikor  adott  és  nem  keveset.   Mindent  megtett  értünk  és  amit   adott  azon nagyon  sok  mai   mester  utazott, használta  fel a  pályáján.   De senki nem köszönt  meg  neki  semmit.  Nekem  is  annyi  jutott   csak  az életében, hogy   amikor  találkoztunk  átöleltem és   szeretettel  vettem   körül.  De  mindenki  elhagyta.  Amikor  meghalt  én  írtam  meg  a nekrológját  és  jelentettem meg egy   cikkben,   hogy   a  neve  kerüljön  megemlítésre.   Tudtam, hogy  a  családja  sem  ápol  róla  sok jó   élményt  és  a  lánya  Éva  is  csak   ebből  a korszakából  ismerte.  Ezzel  a  posztumusz  adományozással  fent  kívántam tartani  a nevét, egyrészt   ha  ő  nincsen, akkor  itt  ma  nincsenek  dan-osok sem,  másrészt  szerettem  volna,  ha  a lánya   tudja róla,  hogy  tudott  ő  adni  és szeretni  is  és  tett  olyan   dolgokat, amiért  büszke  lehet  rá.

Ezzel  tartoztam, de   kötelességem  is  volt.   Nem   érdekel  ki,  hogyan  értékeli  ezt.  Én  úgy  gondolom  a  jót  kell  keresni  mindenben  és  Nándiban  harminc  év  után  megtaláltam  azt, amiért ezt  megtehettem.

 

- Rainer-nek  mi  volt  a  véleménye?

 

- Ezt  neked  jobban  kell tudni,  hiszen  te  toltad  vele  a  riportot. Gondolom azt  megjelenteted még.

Egyet  viszont  meg  tudok  említeni: Amikor  a  kocsiban   már  csak  ketten  maradtunk azt mondta,hogy  odahaza  alaposan át kell  gondolniuk  a  rendszerüket, mert  ezt  a  napot  nem lehet  figyelmen  kívül  hagyni.  Egy kilenc  dan-os  mestertől  ilyen  szavak  magukért  szólnak.

 

- Milyen  gondolattal  zárnád  ezt a  beszélgetést?

 

- Most számukra  a legnehezebb  és ha lehet még  keményebb  próba következik, mint a vizsga. Ez fogja megmutatni, hogy valóban mesterek– e vagy csak vizsgát tett fekete övesek.

 

- Mire gondolsz?  Ez nagyon komolyan hangzik.

 

- Az is. Eddig másokat kellett legyőzniük, mások álltak velük szembe.  Most önmagukkal kell szembe szállniuk, mesterré kell válniuk.

 

- De hiszen nemrég  kötötted rájuk az övet!

 

- Ez igaz, de  barna övesként nem válhatsz mesterré.  Mesterré csak akkor válhatsz, ha már dan-osként  teljesíted  is mindazt a szellemi, fizikai, erkölcsi és emberi  elvárásokat, amik  etalonként mindannyiunkban  benne  élnek,  mindenki érez, de megfogalmazni annál nehezebb.

Tudod a vizsga egy ünnep.  Mindenki érezte ennek  nagyszerűségét  és élveztük az ünnep  varázsát, de  ezt fent kell tartanunk .  Őrájuk tekint most  mindenki. Őket követi mindenki.  Nekik kell  megmutatni, hogy  minden edzés, minden találkozás ünnep.   Szeretném  plagizálni  Hédi  fantasztikus  szlogenjét  és idevágóan megfogalmazni,  hogy  az edzések ünnepi  hétköznapjait  kell  megmutatniuk. Együtt  és  egymásra nem várva  külön- külön   is. Ha  kell  háttérbe  szorítani  a személyes  programokat, érdekeket.

Jönnek  a hetek, hónapok, megszokott  napi  rutinok , de ezen  nem maradhatunk. Ez volt. Ezt el kell felejteni, különben semmi értelme nem lenne az egésznek. 

A szamuráj szó azt jelenti: aki szolgál.

Most már nekik is szolgálniuk kell.  Az egész Egyesület rájuk tekint. Nekik kell szolgáltatniuk mindazt a  technikai, erkölcsi és emberi  példaképet, amely  fejlődésre sarkallja a többieket és  a tagság a tanítványok megtartó ereje  is  a felelősségük körébe tartozik.

Ehhez fejlődniük kell. Ehhez olyan színtü  külön edzéseket  kell  kapniuk, amit  megérdemelnek és amit ha látnak a többiek, növelni fogja  a  tekintélyüket   és az Egyesület presztizsét. Ez az én feladatom, amíg élek vagy jobbat nem találnak.  Most  már  nem megtanulni kell a technikákat, hanem használni és megérteni mindazt, ami jön és mindazt, amit  már  tudtak.   Meg  kell  mutatniuk az összetartás  erejét is, hogyan  lesznek  képesek  a  mindennapokban  összetartani, egymást segíteni és  a többieket is  támogatni.

Ők  már  nem hétköznapi  emberek.  Dan-os fejjel és tartással  kell élniük ezentúl.

Mesternek lenni  nem azt  jelenti, hogy  hetente  két alkalommal  lejönnek  és izzadnak  egy jót.

Egy  életformát  és  egy életutat  választottak és  most  azt  kell megmutatniuk, hogy  vajon  képesek is -e arra, hogy  járjanak rajta?

Ehhez  fel kell állítani  danos edzéseket, meghívott barnákkal  meghívott mesterekkel  és  dan-os haladó  edzéseket.  Ha kell  át kell venniük a kezemből az irányítást  is.  Önállóan kell  meglátniuk és  intézkedniük  mind abban,  amiről   úgy  gondolják, hogy szükséges.

Ezek azok  a színtere, amelyen  a  jövőnk  alapul.   Ha  elszúrják, mindannyian  elbukunk. Elbukok én is. Az én jövőm is a kezükben van.

Ez a  kihívás,  ez az a vizsga, ahol nem én vagyok a vizsgáztató, hanem  a távolság az idő a napi nehézségeken való felül emelkedés  a  szolgálat   az önmaguk  feletti elvárás  minősége  és  ha  eljön  az idő  át kell  adniuk  mindazt, amit tudnak.

 

Elfáradtam.  Kiadtunk  magunkból  mindent, de a  tábor  után  mindenki  hatalmas  energiával  jött  haza, mert  törvényszerűen  minél  több  elhasznált  erőt  adsz  ki  magadból  annál  több helyre  érkezik a  friss  energia.

Ez  a  csapat  olyat tett, ami  messze  meghaladta  mind  a fizikai, emberi  és  szellemi  teljesítmény  maximálisan elvárható  szintjét.   Dicsőség ide tartozni és  megtiszteltetés  ezt  a csapatot  szolgálni. Ossu

 

- Köszönöm Shihan, köszönjük!

 

 

Végül pedig lássuk, az újdonsült Dan-osok hogyan is élték meg a felkészülést és a vizsgát!

 

  

 

https://youtu.be/jJfmGgQjT_k

 

 

 

Please reload

Featured Posts

2017 év fotói már a honlapon

December 31, 2017

1/7
Please reload

Recent Posts

November 30, 2019

November 26, 2019

October 21, 2019

October 10, 2019

September 26, 2019

September 8, 2019

September 8, 2019

September 2, 2019

Please reload

Search By Tags
Follow Us
  • Facebook Classic
  • Twitter Classic
  • Google Classic

Kovács Károly +36 30 / 203 0438  | kozponti.budo.akademia@gmail.com | www.facebook.com/budoakademia © 2014 by Budoakadémia