Nemzetközi barnaöv vizsga és szeminárium

Twistringen, Németország. 2015.

 

Különleges körülmények és minőségi feltételek mellett a Központi Budo Akadémia tagjai közül heten teljesítették a barna öv – 1 kyu – feltételeit és bizonyítottak külföldi vizsgáztató mesterek előtt. A vizsga különlegességét és értékét emelte, hogy a vizsgán a felkészítő mesternek – fokozattól függetlenül- értékelési lehetősége nem volt, mondhatni, hogy most Ő is vizsgázott.  Ezzel a vizsga el is érte a célját, hogy érzelmi kötődés nélkül történjen az értékelés, befolyásoltság nélkül, és az eredmények a valós képet, tényleges tudást tükrözzenek

 

A Központi Budo Akadémia már megalakulásakor is határozottan a tradicionális Jiu-Jitsu felé tekintett ezt a hagyományos vonalat preferálta. Ennek támogatásához a legtöbb európai szakmai szervezet nem felelt meg. Az immár negyedszáz éve tartó és jó kapcsolattal rendelkezve a németországi budo családdal az ő támogatásukkal az Akadémia egy olyan nemzetközi szövetségrendszerbe kapott meghívást, ahol a legtöbb értékes világszervezettel is jogi kapcsolatba került, többek között az autentikus Japán Budo irányzatok, szervezetek felé. Megnyílt ezzel egy kapu a japán anyaszövetségek felé is.
 

Ezennel Rainer Gritt nyolc danos nagymester lett a KBA szövetségi irányítója. Vele egyeztetve merült fel a lehetőség, hogy a szervezet harminc éves fennállása alkalmával mutatkozzunk be a tagországok előtt. Ennek legjobb formáját egy nemzetközi vizsgában láttuk. A véletlen és a vaksors olyan lehetőséget adott, hogy kilenc olyan vizsgázót tudtunk jelölni, akiknek esélye volt a vizsgát letenni és a felkészülés ideje is megfelelő időtartamúnak látszott. Sajnos, egyéb elfoglaltság és sérülések miatt végül heten állhattak a tatamin.

 

A vizsgára való felkészülés öt hónapja, februárban kezdődött. Első körben eleinte a normál edzéseken valamint két hetente szombatonként, majd minden hétvégén és befejezésként, több héten át minden nap edzést tartottunk. Itt szeretném megjegyezni, hogy - nevesítés nélkül- voltak olyanok, akik majd’ minden alkalomkor megjelentek!

Mivel Rainer mester szervezte a vizsgát, nem tudhattuk, mi vár ránk, ezért az Akadémia küzdelmi terhelése július elejéig elérte a 100%-ot, ami egyébként is az Akadémia jellemzője. Tehát öt hónapon keresztül folytak az edzések, felkészítések. A kötelezően választott fegyver a Sai lett, emellé tette le mindenki a voksát. Hónapról hónapra, hétről- hétre egyre jobban nőtt oda mindenki kezéhez a fegyver és már egyre kevésbé fájtak a tesztként lesújtó shinai becsapódásai.

 

Végül tizenheten indultunk ki a találkozóra. Nehezen indultak az első percek, mert az egyik busz elesett, és este tízkor kellett két kocsit szereznünk, hiszen hajnalban mindenképpen indulnunk kellett. Egyed Peti és Merkert Zoli segítségével ez sikerült is. Este tizenegykor érkeztünk meg enyhén szólva is gyűrött arccal ezerkétszáz kilométer után. Már alig vártunk egy sörre és zuhanyra, amikor közölték velünk, hogy reggel hétkor vizsgázunk, tatamin kell állnunk. Azt hittük ez valami vicc, de nem az volt.

Reggel sem állt jobban a helyzet. Egy nagy tatamifelület két oldalára osztották a vizsgázókat, hogy mindenkit alaposan lássanak. Négy okleveles – vizsgáztatói joggal bíró – mester, Rainer mester elnökletével ült le a vizsgáztatói asztal mögé és beosztották maguknak, hogy kihez, melyik vizsgázó tartozik. Nem volt elbújás, kímélet, nem lehetett egyetlen technikát sem kikerülni. Az értékelés minden egyes technikára szólt. 1-től - 10 pontig értékeltek minden megmozdulást és 75 % volt az eredményes vizsga minimuma barna övnél.

 

Nagyjából a hetvenedik perc körül jöttek az első holtpontok, ám ha nehezen is, de sikerült kijönni belőle. Nehezítette a helyzetet, hogy Örs, Geri és Krisztián hármas párba kerültek, és amíg ők nem végeztek, mindenkinek dolgoznia kellett, nem volt pihenés. Másfél óra múlva Jött a sai és a küzdelmek, bár a dobástechnikai rész randoriján már egyszer átestünk. Nagyon jó érzés volt látni és érezni a sai kezelésének bemutatásakor a kombinációkban védő- visszatámadó technikák közben a shinai becsapódásait és a biztonsággal az alkarokra fekvő pengék találkozásának hangjait.

A kumite kicsit vicces volt, mert négy egy-elleni küzdelmet kértek, különböző támadásokra. Mi ezt kicsit félreértelmeztük, mert full konatkthoz lévén hozzászokva, egyfajta utcai bunyóba bonyolódtunk bele. Végül bő másfél óra végeztével megállították a vizsgát. Közel fél órán át értékelték a mesterek a látottakat és vártunk az eredményhirdetésre.

Nagyon örültünk, amikor a végén a vezető vizsgáztató értékelve a vizsgát, mindenkinek átadták az elismerő diplomákat és megtarthattuk az övkötés ceremóniáját. Gondolom, majd idővel letisztulnak a vizsga eseményei és fel tudjuk dolgozni a tapasztalatokat. Ezek után nem volt más hátra, mint este hatig részt venni a szemináriumi edzéseken, amelyeket két Japán mester vezetett, akik a Japán Kobudo Szövetség elnöke és elnökhelyettese voltak, képviselve a szövetség Japán kapcsolatait. Kicsit fura volt a számunkra a kobudo vonal dominanciája és a karate résznél is hasznos, de nehezen hazahozható technikákba mentünk bele. Ez eltért a megszokottól, de igyekeztünk felvenni a „fonalat”.

Ezzel együtt számtalan interjúba kértek fel bennünket, egyik ezek közül egy dokumentumfilm részét is képzi majd. Jó volt újra látni a régi budo barátokat, elbeszélgetni, újra értékelni a régi kapcsolatokat és megismerni az újakat. Többnyire sikerült minden szövetség vezetőjével beszélnünk és elhelyezni a Akadémia jövőképét ebben a szövetségi rendszerbe. Kezünkbe foghattuk már a magyar nyelvű a nyomdából frissen kikerült nemzetközi Budo passainkat is. Augusztusban a németországi mesterek továbbképzésén oktatunk, szeptember-októberben pedig több mester is látogat hozzánk Ausztriából és Németországból.

 

Vasárnap reggel hajnalban összepakolva megint nekiláthattunk legyűrni a maradék ezerkétszáz kilométert visszafelé. Alaposan összegyűrődtünk, de elismerésem azoknak, akik vállalták ezt az utat és otthon segítették a felkészülést. Bár mindenkit megemlíthetnék, mégis most őket reprezentálva köszönöm Boros Bélának az odaadó partner munkát, utazást, Marcinak pedig a tolmácsolást a háttér szervezést és azt, hogy a vizsgaanyagra begyakorlás nélkül adott úgy partnerséget, hogy a vizsgáztatók csak néztek. Nagy anyagi és személyes áldozatot hozott mindenki ezért az útért. Kiállva mindenki elé vizsgázni, képviselni az Akadémiát és mindenkit, aki ide tartozik vagy idevalónak érzi magát.

 

Köszönet minden ukénak, támogatónak és gratulálok a vizsgázóknak:

 

Legeza Örs 1 kyu

Merkert Zoltán 1 kyu

Szamkó Ábel  1 kyu

Nagy Krisztián 1 kyu

Horváth Gergely 1 kyu

Egyed Péter 1kyu

Kiss Tamás  1 kyu

 

Shihan Kovács Károly

Kovács Károly +36 30 / 203 0438  | kozponti.budo.akademia@gmail.com | www.facebook.com/budoakademia © 2014 by Budoakadémia