• budoakademia

A versenyzésről


Az Akadémia fejlődési pontjairól, és az ide vezető útról cikksorozat 3. része - A versenyzésről. Beszélgetések Shihannal.


Danvizsga, Franciaország 1949 © Michel Brousse Collection


Milyen kapcsolatban vagy a versenyzéssel? Szerinted hogyan fér össze a tradicionális jitsu és a versenyzés?

Tudjátok, én tornával kezdtem, megismertem a versenyek világát. Aztán nem hallgatva később a józan eszemre, később belekúsztunk a judo élversenyzésbe is. Pláne a TF-en Galla Feri bácsinál kötelező volt elindulni egyetemi bajnokságokon. Épp tavaly találkoztam egy régi évfolyamtársammal, Frejer Tomival – ma a rendőrtiszti tanszékvezetője -, aki felemlegette, hogy nem felejti el, amikor nyolc kilót dobtam le, hogy beférjek a választott súlycsoportomba. Istvánnal aztán később válogatottakat neveltünk, magyar bajnokaink voltak, hetente hatszor edzettünk, ráment egy házasságom. A világ két legjobbjának választott judo versenybírója is a mi neveltünk voltak - Fridrich Kati és Panni.

Tehát látható, hogy ismerem ezt a szférát. A versenyzéssel kapcsolatban az a gond, hogy gyökeresen más szemléletet kíván.


Heti öt edzés, plusz konditerem. Szabálycentrikus felkészítés, minden kikerül, kiiktatódik a repertoárból, ami kívül esik a versenyzés keretein. És csak ez, semmi más.

Az én időmben judoban még lehetett dobni lábollót, és volt csuklófeszítés, lábra támadás. Ez mára mind eltűnt. Erő áll erővel szemben, többé-kevésbé hasonló technikai repertoárral rendelkeznek a versenyzők.


És az Akadémián milyen tudással rendelkeztek?


A specializáció jó is, fölény is lehet, de csak ideig-óráig. Sok esetben előfordul - nemrég egy francia judo mester jött edzeni hozzánk,- hogy versenyzőkkel mérjük össze a tudásunkat. Nagy százalékban azt mondhatjuk, hogy azzal, amiben az adott ember specialista, elbír velünk. Győzünk is néha, de sokkal kevesebb esetben, mint illene. Aztán amikor fordul a kocka és olyan technikai szegmensben találja magát, amiben járatlan, már nem tud velünk mit kezdeni.

Szóval nálunk ez a jitsu. Cél mindenben a lehető legjobbnak lenni, és adott esetben olyat kiválasztani, amiben fölénybe kerülhetsz. Magyarul, nálunk minden versenyzővel szemben álljuk a sarat és minden versenyző legyőzhető.


Másként és kedvesebben megfogalmazva: kölcsönösen tanulunk egymástól. Mi itt megcsináljuk a versenyzői edzésadagot, ezért fel is tudjuk venni a tempót a specialistákkal.


Ha valaki az egyesületből versenyezni szeretne, azt természetesen teljes odaadással támogatjuk, de alapvetően az edzésmunkánk nem versenyfelkészülésre fókuszál.


A versenyzést ezen kívül lelkileg zsákutcának látom. Ha nem találsz magadnál jobbat, kihúzzák a talajt a lábad alól. Ha meg nem találsz olyat, akit legyőzhetnél, elmegy mindentől a kedved. Külső erő.

Az iaido ebben is képes irányt mutatni. Ha megtaláljuk önmagunkat, akkor már fejlődni is tudunk. Erről már írtam korábban, jelenleg az iaido-t tartom megfelelő eszköznek, hogy kiegyensúlyozza az küzdelemcentrikus edzésmunkát, amit csinálunk.

Anita régi tanítványod, most visszajött iaidot tanítani. Hogyan tartottátok a kapcsolatot?

Anita középiskolás korában került hozzánk. Azóta megszerezte az iaido 4. dan fokozatot, a Magyar Iaido válogatott oszlopos tagja, Európa-bajnoki

bronzérmes, és többszörös küzdőszellem különdíjas mester lett. Ragyogó elme, kiváló matematikai és informatikai tehetség. Jelenleg Berlinben él és innen jár tanulni a mesteréhez.


Tulajdonképpen évek óta nem találkoztunk, de ahogy haladtunk előre a danos vizsgákra való készüléssel tavaly, úgy jutott eszembe a neve egyre többször. Nem tudtam felderíteni sokáig a címét, nem volt kontaktom hozzá.


Neked milyen képzettséged van ezen a területen?

Ami kard előképzettségem volt kendóból és iaidóból, azt Yamaji sensei, Abe sensei és Bernaschewice mesterektől az évek során tanultam, de specialistának messze nem mondhatom magamat. Sok évet letoltam Szabó Andrásnál is, de az nem a klasszikus tudást, hanem egy egészen más csapatépítő szemléletet adott.

Amit tudtam ebből, átadtam, éspedig egy kicsit úgy, hogy mozgásos kenjitsu, battojitsu technikákkal ötvöztem. Így sikerült az érdeklődést fenntartani és türelmesebbé tenni a tanítványaimat a mélyebb, belsőbb képzéshez is.

Azt gondolom, sikerült beoltanom őket ezzel a vírussal, érzik az ízét, de kell egy olyan tudással és egyéniséggel rendelkező tanár, akit elfogadnak és tudnak követni. Így, ha már a képzés rendszerébe bekerült, az én véges tudásomat egy professzionális tanárnak kellett átvennie.

Ismertem Anita hozzáállását. Mélyen elkötelezett, valódi belső érzésekkel és valós Budo alapú oktatási szemlélettel rendelkezik, aki magas fokozata ellenére iskolapéldája az alázat és magas tudás egyfajta olyan keverékének, ami az igazán nagyságokat jellemzi.

A koryu iskolával való kapcsolat a tosai Muso Jikiden Eishin Ryu Iwata Ha pedig magához a gyökerekhez biztosít kapcsolatot, és ezzel azt hiszem a kérdéseinkre autentikus válaszokat kaphatunk.

Az Akadémián eddig is megválogattuk az oktatókat, és azt gondolom, mindig a legjobbakból válogathattunk, akár régebben a box szakosztálynál, a grappling vagy most az iaido résznél.

Összefoglalva, a jitsu soha nem válhat ,,do”-vá. Bár létezik a jiu–do, de az én elképzelésembe ez nem fér bele.


Ha a mi erő jitsunkat a tradicionális felfogásra és oktatásra helyezzük, akkor nyugodtan edzhetünk továbbra is a modern, fizikai képzés módszertanaival, megmarad az egyensúly.

Kovács Károly +36 30 / 203 0438  | kozponti.budo.akademia@gmail.com | www.facebook.com/budoakademia © 2014 by Budoakadémia