Judo Dan vizsga

Szeretnék egy rövid cikkben beszámolni nektek arról, hogy július 05 –én szombaton Egyed Péter sensei, Rigó Péter sensei és Horváth Zoltán sensei sikeres második dan fokozatú vizsgát tett az Országos Judo Dan Kollégium előtt. Szeretném ezt a cikket az alábbi vezér gondolathoz társítani. A dan vizsga nem célja az útnak, annak csak egy – egy kilométer köve, igazodási pontja. Ehhez kapcsolódóan muszáj méltatnom pár kiemelkedő dolgot, ami példaképpé emeli a történteket és személyüket. Tudni illik, hogy az ODK hatalmas szakmai fejlődésen ment keresztül az utóbbi évtízedben és szigora nemcsak a technikai részekre terjed ki, de az alázatra és a vizsga katák megértésére is. Ez a szigor évről évre egyre követhetőbb és tisztább. Péterék csont és mérlegelés nélkül kapták meg a zöld lámpát olyan kollégiumtól ,ahol a buktatási arány NAGYON magas volt.

Nevezetesen Buczó Zoltán sensei kollégiuma előtt. Ebből is látszik, hogy a rengeteg munka és a Judo lényegének átérzése együtt hozták meg, hozhatták meg ezt az eredményt. Ehhez tartozik még Egyed Peti és Horváth Zoli esetében, hogy negyven évnyi !! tatamin való munka sem elég ahhoz, hogy ne tudnának fejlődni. Rigó Peti –bár ő még fiatal- ugyanezen az úton jár. A két Péter biztosan megengedi, hogy Zoltán sensei méltatását egy kis kitérővel meghosszabbítsam. Zoli pontosan harminc !! évvel az első dan vizsgája után ,felülemelkedve egy súlyos sérülésen és fizikai korlátokon , már teljes értékű judo technikai edzésmunkát végezve , gyerekeket oktatva jutott a második dan

fokozati vizsgájához. Itt is kell két kitérőt tennem. Zoli a saját vizsgáját megelőzendő percekben Rigó Petinek mindenben, kiemelkedő szintű technikai partnert adott. A saját vizsgáján pedig nem kért és nem is kapott külön elbírálást. Csak egy fekete zokni jelezhette és egy rövid igazítás után esett le a dan kollégiumnak, hogy nem szokványos bemutatás bírái. Zoli megkérdőjelezhetetlen technikai magabiztossággal tette le a második dan fokozat követelményeit. Sajnos nem volt módomban ehhez öleléssel gratulálni ,mert a torkomba szoruló gombóc miatt ehhez ,,menj most a fenébe ,, ,mert

elsírom magamat felkiáltással - idő kellett. Ezúton szeretnénk mély meghajlással tisztelegni Nagy Krisztián sensei előtt ,aki hónapokat áldozva idejéből segítette ezt a munkát és adott immár sokadik alkalommal partnert a vizsgákhoz. Ez is kérdőjel nélküli alázatra utal ,ami legyen követendő példa mindenki számára. Nos , azt hiszem ,ehhez nem kell több komment , benne van cikkemben minden – is - ,mint az Angol pudingban.

Talán mégis ide tartozóként ,de más témában egy gondolat, kihasználva a cikk honlapra kerülésének lehetőségét . Októberben Jitsu dan vizsgákra készülünk. Hétszámra ,negyven fokban ,ájuldozva a melegtől készülnek a vizsgázók. Múlt héten két és fél órai munka után már nekem lett elegem az aznapi edzésből és csapot –papot otthagyva elhúztam haza ,de még láttam, ahogy Bogi fülön fogja Bence senseit és elviszi dobálni ,- nem véve figyelembe a legalább fél méteres magassági különbséget -, amíg a többiek nekiláttak holt fáradtan a sai katának. Tegnap nyolc barna és fekete öves tette

csendben a dolgát a Dojoba. Volt ,aki esett kelt, volt aki ,akik a földharc új követelményrendszeréhez igazították a vizsgaanyagot a vizsgázók számára. Hazafelé még a kocsiból telefonálva Merkert Zoli sensei- el , nemzetközi bíró képviselőnkkel megvitattuk a Grappling és Jitsu szövetségi kérdéseket, válogatott edzőtábori tapasztalatokat, ma reggel pedig Kormos Richivel fejeztük be a tegnapi , elkezdett beszélgetésünket. Szóval, lehet, hogy képzelődők, de ,ha nem is találkozunk minden nap,

valami nagyon rendben van a dan kollégium körül.

OSSU ! Shihan